Argentum

Az ezüst, az aranyhoz hasonlóan az egyik legritkább nemesfém a világon. A történelem során gyakran állt az arany árnyékában.
Az ezüst fehéren csillogó, jól nyújtható és hengerelhető nemesfém. Vékony lemezek és huzalok készíthetők belőle. Különleges kémiai és fizikai tulajdonságai miatt nem helyettesíthető más elemmel.
Az aranyhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. A színezüstöt az elektrotechnikában, a műszeriparban, a fototechnikában és laboratóriumi célra használják. Jól vezeti az elektromos áramot és a hőt, ezért a villamos iparban érintkezők, elektródák és egyéb alkatrészek gyártásában is alkalmazzák. Az ezüstnek baktériumölő hatása is van, ezért a gyógyászatban is jelen van. Korábban a fényképészetben is sok ezüstöt használtak. Továbbá készítenek belőle ékszereket, pénzérméket, étkészleteket és edényeket.
Napjainkban elterjedt az ezüst víztisztító, amelyet az űrhajósok, légitársaságok is használnak. Sok helyen az uszodák vizét elektromos ionizátorokkal tartják tisztán, melyek rezet és ezüstöt bocsátanak ki magukból.
Nagyon sok azonos állítás igaz az aranyra is, és az ezüstre is. Egyrészt remek biztosítás. Jó befektetés is lehet, nagyon sokan kereskednek vele a tőzsdéken is. Bár értéke kisebb, mint a sárga nemesfémé, mégis kiváló nyereségszerzés céljából, igaz, csak hosszabb távon. Ez főleg a kispénzű emberek befektetési formája. Nevezik a mindennapok pénzének is, fajlagos értéke miatt. Viszont a növekvő érdeklődésnek köszönhetően ára is változást eredményezhet, növekedő tendenciában.

Ezüstérc

Tulajdonságai és felhasználási területei

Az ezüst egy kémiai elem a periódusos rendszerben. A fémek csoportjába tartozik, kristályszerkezete szabályos, lapközepes. Jele az Ag, mely latin megnevezésének rövidítése: Argentum. Atomszáma 49, rendszáma pedig 47.
A fajlagos tömege 10,49 kg/dm3, olvadáspontja pedig 960,5 C.
Megolvadt állapotban a levegő gázait oldja, majd lehűléskor az oldott levegő a megdermedt fémet lyukacsossá teszi. Jól ötvöződik a rézzel és a cinkkel.
Nyelvújításkori neve az ezüstany.
A természetben elemi állapotában igen ritkán fordul elő, leggyakrabban különböző szulfidásványokban található meg. A tiszta ezüst-szulfid ritka, inkább más fémek szulfidjait kíséri alárendelt mennyiségben. Legfontosabb ásványai az argentit és a pirargit. Legtöbbször az ólom, a réz, az arzén tartalmaz ezüst-szulfidot.
A természetben előforduló ezüst két stabil izotóp keveréke: 107Ag és a 109Ag.
Színe szikrázó, csillogó fehér. A legrégebb idők óta ismeretes és használatos fém. Viszonylag közömbös, jól nyújtható és hengerelhető. Nyújthatóságát bizonyítja, hogy 1 gramm ezüstből 1800 méter huzalt lehet készíteni. Keménysége a réz és az arany között van. Kémiailag ellenálló. A tiszta levegőben és vízben megtartja színe csillogását. Azonban képes arra, hogy színe elfeketedjen, amelyet a levegőben található kén-hidrogén okoz. Ennek során a felületén ezüst-szulfid keletkezik, ez eredményezi bepiszkolt színét. Megfelelő módszerrel azonban könnyen tisztítható is. Például hatékonyan szappannal és meleg vízzel is tisztíthatjuk. A vizes tisztítás után egy száraz ronggyal áttöröljük. Hatékonysága miatt nincs is szükség semmilyen speciális fémtisztító szerre.
Az oxigénnel nem reagál, de olvadt állapotban elég sok oxigént képes oldani.
A réznél is jobban vezeti az áramot, a legalacsonyabb fajlagos ellenállású fém. Nem csak a hővezető képessége kimagasló, hanem fényvisszaverő képessége is jelentős. Ezt a tulajdonságát ismerve, már az ókorban is készítettek belőle tükröket. Öntésre viszont csak az ötvözeteit használják.
A második világháborúban, főleg a rézhiányos időszakokban elektromágneseket készítettek belőle.
Tiszta állapotában rendkívül lágy, könnyen megmunkálható. Nagyon puha, ezért sajnos, így könnyen kopik is. Leginkább a rézzel szokták ötvözni. Ez az eljárásnak köszönhetően növeli a keménységét és a szilárdságát. Az ezüst, fehér színét még ötvözéskor is megtartja fele mértékben. Finomságát ezrelékben adják meg, a 800-as ezüst ezüsttartalma 800 ezrelék, azaz 80%.

Az ezüstök körében kiváltságosnak és értékesebbnek számít az úgynevezett sterling ezüst.
A Sterling ezüst törvényes finomságú, teljes értékű, valódi, amely 92,5%-ban tartalmaz ezüstöt és 7,5%-ban valamilyen más fémet, legtöbbször rezet.
A sterling szó eredete egyrészt az Angliába áramló ezüst árucikkek keleti eredetére utal, másrészt pedig az Angliába hívott megbízható baltikumi ezüstszakértők jelenlétére is. A Magna Charta idején megbízható hivatalnokokkal kísérelték meg a 925 ezrelékes ezüstre előírt szabványt betartatni, amelyekre törvényt írtak elő. Őket nevezték az easterlingeknek, vagy más néven a keletieknek.
A Sterling ezüst további előnye, hogy húzószilárdsága majdnem kétszerese, keménysége pedig több mint a kétszerese a tiszta ezüstnek.
Az ezüst ékszerek fémjelzési törvény hatálya alá esnek. Magyarországon az ékszerek külön fémjellel vannak ellátva. Mind az arany, illetve ezüst ékszerek is. Ennek megfelelően a Sterling ékszereknél a „925” jelzést ütik bele.

Az ezüst az ember szervezetébe több csatornán keresztül juthat be: a légutakból, a nyálkahártyáról, a bőr sérülésein keresztül és az emésztőszervekből. A felszívódott ezüstöt a vér a globulinhoz kötve szállítja a test különböző pontjaiba. Az emberi test teljes ezüsttartalmának majdnem a fele a májban rakódik le. Szervezetünkből az epe választja ki, és mintegy 90%-a a széklettel ürül ki.

Az ezüstöt, mint nemesfémet nagyon sok területen használják fel. Évezredek óta megmunkálják és különböző formában, számos területen alkalmazzák, használják. Azért is sok területen tudják alkalmazni, mivel nagyon sokoldalú, sok tulajdonsággal bír. Mindennapjainkban az elektronikai és elektrotechnikai cikkeknél kiváló áramvezető képessége révén használják. A fogászatban a fogak tömésére és pótlására alkalmazzák. Fertőtlenítő hatását a gyógyászatban hasznosítják. Az ivóvíz is használják, illetve vízszűrőkben is hasznát veszik. Kolloid állapotban pedig a gyógyászatban van jelen.
Hangszereket is készítenek belőle. Valamint az üveg ragasztására is használható, hiszen az ezüst-kloridot elő lehet állítani átlátszó formában is. Robbanószereknél is hasznosítják.
Nemcsak ékszereket, hangszereket készítenek belőle, hanem igen értékesek az ezüst étkészletek is.
Az ezüst étkészletek napjainkban ismét népszerűek. Kiváló ajándék lehet egy házassági évfordulóra, vagy éppen nászajándékba az ifjú párnak. Egyrészt értékes ajándék, másrészt pedig idő-és értékálló.
A korábbi évszázadokban nagyon hódítottak az ezüst tárgyak, étkészletek. A nemességek életéből sohasem hiányozhatott az ezüst- vagy arany étkészlet. E kettő közül inkább az ezüst terjedt el szélesebb körben. Ezeket a különböző módon díszítettek az előkelő családok. Régen jellemző volt, hogy a villák, a kések és a kanalak végén címerrel vagy monogrammal utaltak a tulajdonos kilétére. Erre manapság már valamivel kisebb az igény, de lehetőség van rá, hiszen bármelyik míves bele tudja gravírozni a kívánt monogrammot, vagy betűjelet, számot az adott tárgyba. Ugyanakkor domború alakokat is elhelyeztethetünk az evőeszközök végén.
Az ezüst étkészleteket alapvetően két csoportra oszthatjuk. Nagy különbséget fogunk tapasztalni, ha összehasonlítunk egy régi és egy új étkészletet húsz év múlva, az ötvözési technikák olyan sokat finomodtak a rozsdamentes acél feltalálása óta. Sok régi ezüst étkészletnél probléma ugyanis, hogy a kések pengéi többé-kevésbé elrozsdásodtak, aminek az az egyszerű oka, hogy régen még nem ismerték a rozsdamentes acélt. Az ezüstkések pengéit egyébként a mai napig acélból készítik.

Az ezüst oxidációs száma vegyületeiben általában +1, de előfordulhat bizonyos vegyületeknél, hogy +2. Vizes oldatokban akvakomplex kationokat képez, vízmentes állapotban pedig kovalens kötésű. Vegyületei színtelenek és fényérzékenyek. Az oxigénnel szemben ellenálló, de az ózon oxidálja. A salétromsav és a tömény kénsav oldja. Sóoldataiból könnyen redukálható és ez által felületén összefüggő fémréteg keletkezik, amelyet elsősorban a tükörgyártásnál hasznosítanak. A higanyban amalgámképződés közben oldódik. A fehérjéket kicsapja, ezért fertőtlenítő hatása ismeretes.

Vegyületei az ezüst-oxid, az ezüst-szulfid, az ezüst-fluorid az ezüst-klorid, ezüst-cianid, ezüst-nitrát, ezüst-szulfát, ezüst-acetát, ezüst-karbonát.
Ezüst-oxid: barna csapadékként jelenik meg az oldatokban. Lúgos kémhatású, hevítésre elemeire bomlik. Erős oxidálószer.
Ezüst-szulfid: nem oldódik savakban.
Ezüst-fluorid: jól oldódik vízben. Ezüst-oxidból és hidrogén-fluoridból lehet előállítani.
Ezüst-klorid: vízben nem oldódik, fény hatására elbomlik és finoman eloszló ezüst keletkezik.
Ezüst-cianid: nem oldódik vízben és híg savakban.
Ezüst-nitrát: a legismertebb vegyülete. Színtelen, vízben jól oldódik, kristályos, fanyar, keserű ízű só. Szerves vegyületek könnyen redukálják, ezért feketítheti meg a bőrt. Olvadáspontja 212 0C, vízoldhatósága 2150 mg/l.
Ezüst-szulfát: színtelen, kristályos szerkezetű, vízben nehezen oldódik.
Ezüst-acetát: színtelen só, ezüst-karbonátból és ecetsavból állítják elő.
Ezüst-karbonát: sárga csapadékként keletkezik, ha ezüst ionokat tartalmazó oldathoz karbonát ionokat adagolunk.
Ezüst-difluorid: Szilárd, fekete színű vegyület, vízzel hevesen reagál.
Ezüst-oxid: oldatban keletkezik, erős oxidálószer.

Összefoglalva nagyon széles körben használják és alkalmazzák az ezüstöt, ezért is mondható, hogy az egész világon használják és nélkülözhetetlen eleme a mindennapoknak.

Előállítása

Mivel elemi állapotában igen ritka, ezért ásványiból nyerik ki különböző módszerekkel. A higannyal amalgámot alkot. A folyamat során higanyt adtak hozzá, majd az amalgám izzításával a higanyt elpárologtatták, így tiszta ezüstöt kaptak.
Az ezüst-klorid és a higany reakciója során az ezüstöt oxidálással eltávolították a szennyező anyagoktól. Az olvadt ezüstbe levegőt áramoltattak. A fémoxidok az edény falába szívódnak, és az ezüst megtisztult. Hasonló eljárással tisztították az aranyat is.
Nedves eljárással is ki lehet nyerni az ezüstöt, egyik vegyülete, ezüst-szulfidot tartalmazó ásványokból. Az eljárás során a felaprított ásványt nátrium-cianid oldattal kezelik. Ehhez cinket adnak, melynek következtében kiválik az ezüst. Nagyon tiszta ezüst elektrolízissel is előállítható.

Előállítása témájában két név is említésre méltó: Pattinson és Alexander Parkes, akik új módszert vezettek be.
Alexander Parkes –mind emellett- vezette be a filmtekercsek fő alapanyagául szolgáló celluloid nagyüzemi gyártását, ezzel is megalapozva a filmgyártás alapjait.
Pattinson szerint az ezüst jól eltávolítható az ezüsttartalmú ólomból. A folyamat során az olvadt ólom-ezüst ötvözetet le kell hűteni és így az ólom szilárdul meg hamarabb. Ilyenkor az olvadék, az ezüst a felszínre kerül, ahonnan lemerhető. A 304 C0-on megszilárduló olvadékban az ezüst koncentrációja már 2,5 %. Majd az ólmot levegővel oxidálják, így 95 %-os tisztaságú ezüstöt kapnak.
Alexander Parkes ennél is újabb módszert vezetett be. A két fém olvadékához cinket adott. A hűlő olvadékból a cink 935 C0-on hab formájában kiválik, és magával viszi az ezüstöt. A cinket 750 C0-on oxidálják és ami utána marad, az a tiszta ezüst.

Ezüst

Története

Az ezüst jelen van elemi formában és fényével már az ókorban is felhívta a figyelmet magára. Már az ókorban ékszereket is készítettek belőle, illetve később pénzverésre is használták. Hasonlóan az aranypénzekhez, az ezüstpénzek is értékesek, és ezzel a numizmatika foglalkozik.

A numizmatika a különféle pénzek, pénzrendszerek kialakulásával, a pénzhasználattal, a pénzveréssel foglalkozik. Ez egy segédtudomány, leegyszerűsítve csak pénztörténetnek nevezik. Kevésbé elterjedt elnevezése a pénztudomány.
A numizmatika elnevezés görög eredetű, majd a latin nyelv vette át. Tárgya igen sokrétű. A numizmatika foglalkozik a pénz tulajdonságaival, sajátosságaival, a pénzek fizikai jellemzőivel (anyagával, súlyával, a rajta található felirattal, ábrákkal, fémtartalmával). Vizsgálódási körébe tartozik a pénzverésnek, pénzkészítésnek, pénzhamisításnak, a pénzhasználatnak, a pénzforgalomnak, valamint a fizetőeszközként nem használt érméknek a vizsgálata is.
A numizmatika szempontjából pénznek minősül minden olyan, meghatározott értékkel rendelkező tárgy, amely belső értékkel rendelkezik vagy a kereskedelmi forgalomban állandó fizetési eszközként használták. A numizmatika jelentőségét elsősorban az adja, hogy a gazdaságtörténet tanulmányozásához elengedhetetlen. Jelentős segítséget nyújt a régészeti leletek feltárásában - amennyiben tartalmaznak pénzt -, de fontos adatokkal hozzájárul a művészettörténeti és kronológiai ismeretekhez is.

Ezüstpénz

A történelem során az ezüstöt számos kultúrában használták. Jelen volt, mint konzerváló eszköz és gyógyszer. Az ókori görögöknél ezüstcsöveken keresztül vezették az ivóvizet a házakba, ezzel is biztosítva annak tisztaságát és frissességét.
A vadnyugaton nagy problémát jelentett az egészséges és tiszta ivóvíz elnyerése. A vizet fából készített konténerekben szállították egyik helyről a másikra, viszont sajnos a víz gyakran lett algás vagy baktériumokkal fertőződött. Később ezekbe a konténerekbe, hogy elkerüljék ezeket a hátulütőit, réz vagy ezüstpénzeket tettek, hogy biztosítani tudják a víz tisztaságát.
Az ókori Egyiptomban még hasonló értéke volt a két legjelentősebb nemesfémnek, az aranynak és az ezüstnek. A korabeli írások szerint az ezüstöt a fehér aranynak nevezték. Az aranyról azt gondolták, hogy színes ezüst, és ha el tudják távolítani a sárgás színt, akkor ezüstöt kapnak. Az ókorban az ezüst Indiából és Perzsiából származott. Később felfedezték a vegyületekből való előállítását, így az ezüst értéke csökkeni kezdett.
Az Újbirodalom idején a 1:2 értékarány volt a jellemző az arany javára, viszont ez később csak egyre nőtt. A középkorban már 1 kg arany 13 kg ezüstnek felelt meg. A rómaiak és a görögök az aranyat és az ezüstöt ötvözték, ezt elektrumnak nevezték.
Az elektrum a fémek alosztályán belüli aranycsoport, szabályos kristályrendszerben lévő tagja. Természetes ötvözet, ami aranyból és ezüstből áll. A termésarany minden esetben tartalmaz ezüstöt, mert atomi tulajdonságaik nagy részben megegyeznek. Amikor a terméselem ezüst tartalma eléri a 20%-ot, akkor elektrumnak nevezzük. Ez az érték a 20 karátot megközelítő 800%-os finomságú aranyminőségnek felel meg.

Kezdetben az arany és az ezüst értéket tehát egyenlőnek tartották, de később az arany értékesebbé vált. Egészen a XVI. századig az arany egytized részét jelentette. Az 1800-as években már csak 15-öd részét érte az aranynak. 1850-től kezdve az ezüst értéke az aranyénak a 1/40-ére süllyedt. Ennek az volt az oka, hogy az Egyesült Államokban a technikai berendezés tökéletessége miatt megnőtt az ezüstlelőhelyek száma, így hirtelen megnövekedett a kínálat. Ez pedig befolyásolta az árát.

Bányászata

Az ezüstöt ma is ugyanazzal az eljárással nyerik elő, mint az ókorban. A múltban és a jelenben is alkalmazott eljárás szakkifejezése a száraz út. A technika fejlődésével, az idő előre haladtával csak a gazdaságosság változott. Az eljárás során az ólomtartalmú ezüstérceket ólommá redukálják, vagy ólomérceket adnak hozzá, ha nincs bennük eredetileg elég. A megolvadt ólom feloldja az ezüstöt. A lassú kihűlés során a tiszta ólom szilárdul meg. A szilárd ólmot kiszerelik és a könnyebben olvadó, ezüstben gazdagabb ötvözet marad hátra. Ezt követően az ólmot fújtatók segítségével oxidálják, a fennmaradó salakot lebocsátják és a tiszta ezüst marad hátra.
Az ezüst a természetben igen gyakori jelenség, ám színállapotában igen ritka. De találtak már mázsás darabokat is Norvégiában. Különböző ezüstérc ismeretes, mint például az argentit. Az argentit 87 %-ban ezüstöt tartalmaz. Ez főleg Mexikóban és Nevadában található. A másik ezüstérc a pyrargyrit, ezt az Egyesült Államokban bányásszák.
Az ókorban Kis-Ázsiában, Görögországban, Spanyolországban, Erdélyben volt található a legtöbb ezüst. A középkorban a bányászata kiterjedt Csehország és Szászország területére.
A XVI. századtól új eljárással nyerték ki az ezüstöt, az úgynevezett amalgánozó eljárással. Ez azt jelenti, hogy higannyal hozták ki, ami feloldja az ezüstöt, majd a higanyt ledesztillálva megkapják a színezüstöt.
Napjainkban elektronikus eljárással nyerik ki, a,i azt jelenti, hogy a vízi erőművek által az elektromos erőt használják ki.

Ezüstkolloid

Az ezüst egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy fertőtlenítő, fertőzés ellenes. Ezt helyileg és szájon keresztül alkalmazzák. Főként az ezüst kolloid formájának alkalmazása elterjedt.
Az ezüstion Ag+ a biológiailag aktív forma. Ez laboratóriumi körülmények között erős baktériumölő hatással rendelkezik. Ezen antibakteriális hatását, például vizeletkatéterek, lélegeztető tubusok fertőtlenítésére használják. Az ezüst a szervezetbe csontprotézisek és mesterséges szívbillentyűk közvetítésével is bejut. Mindezek ellenére úgy látszik, mintha mellőzni akarnák a vezető orvosok és hatóságok az ezüstkolloid alkalmazását.
Az ezüst belsőlegesen, gyógyszerként az 1800-as évek végétől alkalmazták egészen az 1900-as évek első harmadáig. Legfőbb előnye azt jelentette, hogy ionos formájában nem károsítja a szöveteket és alacsony mennyiségben is jelentős hatékonysággal bír.
Az 1990-es évek elején az ezüstszemcséket tartalmazó kolloidokat mindent gyógyító szernek tekintették. Később használata háttérbe szorult, az egyetlen mellékhatására hivatkozva, az argyriára. Ez az ezüstmérgezés legenyhébb formája. Alkalmazásának háttérbe szorulását az antibiotikum felfedezése okozta.
Az ezüstkolloidról tudni kell, hogy laboratóriumi körülmények között mintegy 650 mikróbával szemben hatékony. De ezzel szemben az viszont nem bizonyított, hogy élő szervezetben is kifejti-e antibiotikumszerű hatékonyságát. Mellőzése mind amellett, hogy akár mérgezést is okozhat, továbbá, annak is köszönhető, hogy nem csak felhalmozódhat a szervezetben, hanem nem gyógyítja meg a veszélyes alapbetegségeket. Így használata nem javasolt az életet közvetlenül vagy közvetetten fenyegető fertőzések esetén. A következő fertőző betegségek esetén nem javasolt használata: az AIDS, a vérbaj, rosszindulatú betegségek, tüdőgyulladás és agyhártyagyulladás. Az orvosok egyrészt önmaguk védelme miatt nem használják az ezüstkolloidot, mivel, ha a beteg meghal vagy egészségkárosodás következik be, akkor az orvost egy életre ellehetetleníti a kialakult helyzet. Tehát ezek mellőzése inkább jogi és nem orvosi jellegű.

Míg az 1900-as években használták ezt a gyógymódot, úgy szinte érthetetlen, hogy napjainkban miért nem használja az orvostudomány. Hiszen elismerik, illetve nem tagadják jótékony hatását, de önálló kezelésként nem alkalmazzák. Nincsenek klinikai vizsgálatok, tudományos kutatásokon alapuló eredmények, amelyek igazolnák hatékonyságát. Ezért az orvostudományban, gyógyászatban az antibiotikumok használata az általános.
Pedig vannak olyan természetes anyagok, mint például a kamillavirág, a lándzsás útifű, a galagonyalevél, a kakukkfű, melyek hatékonyságában senki sem kételkedik és napjainkban is nagyon elterjedtek, használják az emberek.
Az antibiotikumok használatának is vannak pozitív, illetve negatív oldalai. Sokszor tisztában vannak vele, hogy léteznek bizonyos betegségek, amelyekre hiába alkalmazzák az antibiotikumos kúrát, nem lesz eredményes. Ilyen betegségek közé tartozik a herpesz, a náthás megbetegedések, a meghűléses és különböző légúti betegségek esete is. Ezen betegségeknél az ezüstkolloid használata hatékonynak bizonyulhatna. Azonban, ezek betegségek esetében az antibiotikumot kiegészítve ezüstkolloid használatával lerövidíthetné a gyógyulási időt és a kiújulás veszélyét is csökkenthetné.
A következő ok, ami miatt nem használják az ezüstkolloidot kizárólagosan az, az, hogy akkor a gyógyszeripar legalább 3 része feleslegessé válna, és így ki lehetne dobni a gyógyszerek legtöbbjét. Ennek következtében a gyógyszeripar tönkremenne.
Hiszen egy-egy sikeres gyógyszer gyártása nagyon sok bevételt hozott a cégeknek, még akkor is, ha használata során kiderült, hogy nem a legkiválóbb hatékonyú. Az antibiotikumot gyártó cégek lobbijának ereje meghatározó, az ezüstkolloid használatának visszafogásában.

Az ezüstkolloid a szervezet természetes védekező rendszerének hatékonyságát fokozza, és nem dolgozik az immunrendszer helyett.
Az ezüstkolloid hatásmechanizmusa, hogy az ezüstszemcsék testidegen anyagot képeznek, melyet a szervezet védelmi rendszerének falósejtjei rövid idő alatt bekebelezik. A falósejtek a szervezetbe bekerülő kórokozókat bekebelezik. Itt a kórokozók közvetlen kontaktusba kerülnek az ionizált ezüsttel, aminek hatására a kórokozók elpusztulnak.
Ennek az előnye elsősorban az, hogy a fehérvérsejt emlékezni fog a kórokozóra, amit úgymond lenyelt, így az ezüstkolloid nem gátolja az adott kórokozóval szemben kialakuló természetes immunitást.
Második előnyének tekinthető az, hogy a gyulladás helyén összpontosul az ezüstkolloid, ahol a fehérvérsejtek gyülekeznek. A szervezeten belül helyhez kötötten elhelyezkedő falósejteket RES sejteknek nevezzük. Ezek nagy számban előfordulnak a bőrben is, amelyek aktívan képesek kivonni az ezüstöt a testnedvekből.

Az ezüstkolloid az átörökítő nukleinsavakhoz is képes csatlakozni. A fejletlen élőlényeknek azonban nincs önálló fallal körülvett sejtmagja, így a nukleinsavai sokkal sérülékenyebbek, mint a fejlett élőlények DNS és RNS molekulái.
A szervezetbe bejutó ezüstkolloid hatására a fehérvérsejtek szaporodása is felgyorsul, így az immunrendszer is erősebbé válik. Hatására a sebgyógyulás is felgyorsul.

Összefoglalva, az ezüstkolloid a következő módokon hat a fertőzéses eredetű betegségekkel szemben:

  1. Fokozza a fehérvérsejtek szaporodását
  2. Elősegíti a citokinek felszabadulását, amelyek a fehérvérsejtek mozgását irányítják
  3. Önálló antimikróbás hatékonysággal rendelkezik.

Gyógyító ezüst

Az ezüstnek nincs természeti szerepe az emberi testben, de fertőtlenítő és baktériumölő hatása igen. Az ezüst nevéhez fűződik Hippokratész neve is, aki a modern orvostudomány atyja volt. Ő azt vallotta, hogy ennek az anyagnak gyógyhatása és betegség megelőző tulajdonsága van. A mai napig használják az orvostudományban, a gyógyászatban, az egészségügyben, a természetgyógyászatban és a népi gyógyászatban. Az ezüstkolloid a történelem folyamán már számtalanszor bizonyított.

Az idő múlásával felfedezték a baktériumokat, és ezt követően megismerték az ezüst antibakteriális hatását is. Ennek tudatában számos betegség gyógyítására is használták. Az ezüst-nitrátot főleg fekélyek és sebek gyógyítására alkalmazták.
Említésre méltó, hogy 1881-ben a francia származású Carl Credé, az újszülöttek szemének kezelésére is ezüst-nitrátot használt, a gonorreás vakság megelőzése érdelében. Ezt a gyakorlatot alkalmazzák ma is ezüst acetát oldattal. Az 1800-as évek végén az ezüst antibakteriális hatását már az ionos ezüstnek tulajdonították.
Az 1900-as években a sebek gyógyítására már ezüstfólia kötést alkalmaztak. Ezt egészen a II. világháború után is, egészen 1955-ig. Az Egyesült Államokban az égési osztályokon még ma is használják az ezüst szulfadiazin hatóanyagot.

Az ezüstöt tartalmazó készítmények meggyorsítják az égési sérülések gyógyulását, a csontok gyógyulását. Valamint felhívhatja a figyelmet valamilyen rejtőzködő betegségre is. Hiszen ezüst ékszer viselése esetén az ékszer színe megváltozhat, befeketedhet, amely a szervezetben lévő gyulladásra utalhat, különösen akkor, ha ez rövid időn belül jelentkezik. Ez az elszíneződés elsődlegesen az izzadtság savtartalma miatt jelentkezik.
Továbbá egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy az emberi bőrrel érintkezve képes a bőr felületén lévő gombákat és baktériumokat elpusztítani, anélkül, hogy toxikus hatással lenne az emberi szervezetre.
Az ókorban még nem ismerték sem a baktériumokat, sem a vírusokat, de azt már megfigyelték, hogy a kőkoporsóba tett ezüstpénz, amelynek a halottkultuszban nagy szerepet volt, megakadályozza, hogy a víz egy nap alatt megposhadjon. A föníciaiak is ezüst edényekben tárolták az ivóvizet, a bort, az ecetet, hogy megvédjék azokat a romlástól. Az 1900-as évek elején ezüstpénzt tettek a tejes edényekbe, hogy meghosszabbítsák az eltarthatóságát.
Sokrétűségét igazolja az is, hogy az ezüstöt ételmérgezés megelőzésére is használják. Vágódeszkák, asztalfelületek, mosogatógépek és hűtőszekrények tisztításában is használják. Továbbá az ezüsttel bevont katéterek, szív-és műbillentyűk hatékonyan akadályozzák meg a baktériumok megtelepedését. A katonák és a sportolók körében is sokan alkalmazzák az ezüsttel vegyített ruházatot, ugyanis segít a bőrfertőzések és az erős testszag kialakulásának megelőzésében.

Napjainkban a legismertebb felhasználása az ezüstözött szálakat tartalmazó ruhák viselése. Ilyen például az ezüstzokni, ezüstkesztyű, ezüstbugyi, ezüstkendő. Ezek jellemzője, hogy a bőrrel érintkező belső felületük ezüstözött szálból készülnek. Használhatóak ezek fekélyes, nehezen gyógyuló bőrfelületek esetén. Segíti a gombás, töredezett bőr gyógyulását. A körömgombát nem gyógyítja, de segít annak újra kialakulásának megakadályozásában.

Ezüst zokni
A lábdagadásos és a lábfázós tünetek megszüntetésére kiválóan alkalmas. Mivel az ezüstszálak hatására beindul lábunkban a vérkeringés. A keringés javulásával a lábdagadás csökken. Ez főleg a szív- és cukorbetegeknél fontos, illetve azoknál, akik ülőmunkát végeznek a nap nagy részében. Az ezüstözött szálak melegen tartják a lábat, amely egy jobb környezetet biztosít, és ez által nagyobb lesz a komfortérzet is. Lábszag ellen is kiválóan alkalmas.

Ezüstkesztyű
A kesztyű ezüstbevonatú fonalat tartalmaz, amely elpusztítja a gombákat, baktériumokat. Ezek a kórokozók a tenyéren, kézfejen okozhatnak fertőzéseket. A kesztyű használata előnyös cukorbetegeknél, keringési problémákban szenvedőknél, bőrfertőzések esetén.

Ezüstkendő
A kendő 100%-ban ezüstözött poliamid selyem. A kendőből levágott csík alkalmas 10-20 literes edényekben a víz frissen tartására, csírátlanítására. Az ősidőkben, az ókorban is hasonlóan alkalmazták. Az ezüstkendőt főleg nehezen gyógyuló sebek kezelésére használják.

Ezüstbugyi
Itt szintén ezüstszálakat találhatunk a fehérnemű alsó részében. Megakadályozza a baktériumok és a gombák megtapadását. Segíti a hüvelyi fertőzések megszüntetését és újbóli kialakulását.

Mérgezés
Az ezüst biológiai szerepe nem ismert, de túladagolva káros hatású lehet. Egyes vegyületei és a ezüstkolloid nagyobb mennyiségben mérgező. Az ezüstmérgezés enyhébb formája az argyria. A vérkeringésbe kerülő ezüst a különböző szövetekben, mint például bőr, szem, nyálkahártya, lerakódik, és kékes szürkére színezi ezeket. Az ember napi átlagos ezüstbevitele 0,06-0,08 mg, mérgezővé 60 mg-nál válik.

Az ezüst sóknak, belsőleg véve mérgező tulajdonságai vannak. Leggyakrabban orvosi használat közben, különösen gyermekeknél, történnek ilyen mérgezések. A mérgezés tünetei: heves hányás és hasmenés. A kihányt gyomortartalom ilyenkor fehér, de állás közben megfeketedik. További tünete lehet, hogy olykor önkívületet, görcsöket okozhat. Ellenszerei: a tojásfehérje, a tej és a konyhasó, de ez csak híg oldatban. Előfordulnak krónikus megbetegedések is, melyek olyanoknál fordulnak elő leginkább, akik huzamosabb időn keresztül szednek ezüstnitrát-tartalmú gyógyszereket. Ilyenkor a test több részén, mint például az ujjak első (körmös) percén, a foghéjon, a szájpadláson, a szem kötőhártyáján és annak fehérjén, szürkés foltok jelennek meg, melyek később összefolynak. Ezt nevezzük argyriának vagy argyrosis-nak neveznek. Ebben a betegségben szenvedőknél még a belső szervekben, a belek nyálkahártyáján, az agy burkain, a máj tokján és a vesék levezető csatornácskáin is kimutatható e szürke színű ezüstlerakódás. Ennek eltüntetésére és a betegség gyógyítására semmiféle szerrel nem rendelkezik az orvostudomány. A májban felhalmozódott, lerakódott ezüst egész életünk végéig ott marad.

Ezüst tárgyak tisztítása

Mint mondottam ebből a fehéren csillogó nemesfémből sok mindent készítenek: ékszereket, edényeket, fémpénzeket. Ezek a tárgyak az idő múlásával azonban elhasználódnak, felületükön ezüst-szulfid képződik, amely által elfeketedik vagy köves lesz. Az ezüst-szulfid, amely felületén sokszor megtalálható, a kén és az ezüst alkotott vegyület.

Manapság már nem gond ezeknek a tárgyaknak a tisztítása. A különböző háztartási boltokban vagy ékszerészeknél lehet vásárolni különböző speciális tisztítószereket, amelybe, ha belerakjuk gyűrűinket, vagy láncunkat szinte azonnal újra fényesen csillogóssá válik. Az ezüsttisztító folyadékokat nem szabad türkiz, gyöngy és antik ékszerek esetében alkalmazni.
Viszont nem szükséges ezekre a vegyszerekre pénzt költeni, hiszen több házi praktika is létezik, és bevált módszerekről beszélhetünk, amelyekkel hasonló eredményeket érhetünk el. Ugyanakkor környezetbarát eljárásokról van szó. Például vannak, akik a fluorid tartalmú fogkrémekre esküsznek, amellyel ezüst ékszereinket átdörzsölve szintén szép hatást érhetünk el.
Illetve ismeretes egy nagyon olcsó eljárás is, amelyhez csak olyan dolgok szükségesek, amelyek szinte kivétel nélkül jelen vannak háztartásunkban. A következők szükségesek az ezüst tárgyak tisztításához: 2-3 evőkanál szódabikarbóna, 1 teáskanál só, alufólia, üvegtál és forró víz. Először is az üvegtálat kibéleljük alufóliával. Az ezüst tárgyat belehelyezzük az üvegtálba, és rászórjuk a szódabikarbónát, valamint a sót. Majd forró vízzel leöntjük, egészen addig, amíg el nem lepi. Amikor már tárgyaink kellőképpen tiszták és újra fényesekké váltak, akkor kivesszük az oldatból. Ezt követően leöblítjük, és egy puha, száraz ronggyal áttöröljük. Ez az idő mindössze egy 5-10 perc, de nagyon régi és elfeketedett tárgyak esetében akár félórán keresztül is hagyhatjuk az oldatban.
Ennek az eljárásnak az a titka, hogy a szódabikarbónás oldat kiválasztja a szulfidot. Ennek az a magyarázata, hogy a szulfid kémiailag inkább az alumíniumhoz vonzódik, mint az ezüsthöz.
Ez a mód javasolt ezüst tálak, ékszerek, gyertyatartók, evőeszközök tisztítására.

Fontos, hogy ezüst tárgyakat soha ne tegyük mosogatógépekbe, valamint ékszerrel ne menjünk termálvízbe, ne használjuk fürdésnél, tusolásnál és mosogatáskor is érdemes levenni ujjainkról. Ezt a nemesfémet tároljuk mindig légmentesen zárt, száraz helyen. Lehetőleg ne érintkezzen más tárgyakkal, ezzel is megakadályozva azt, hogy felülete ne karcolódjon. Tehát óvjuk a különböző vegyi anyagoktól, tisztítószerektől, kíméljük a savas anyagokhoz való érintkezésektől. Itt gondolunk nagyon egyszerű anyagokra, mint például a szóda vagy a sós víz.

Ezüst értéke

Az ezüst az aranyhoz hasonlón az egyik legritkább nemesfém a világon. A középkorban a spanyolok hozták be Európába nagy mennyiségben, amely árának jelentős csökkentéséhez vezetett. Az ezüst az ipar pótolhatatlan fém alapanyagává vált. Nélkülözhetetlen lett a számítástechnikában és a modern elektronikában. Az ipari felhasználás mellett ékszer, érme és befektetési fémként is keresett.
Az ezüst, épp úgy, mint az arany egy biztosítás. Rendkívül jó befektetés. Fajlagos értéke miatt az ezüstöt a mindennapok pénzének is nevezik. Az ezüst iránti kereslet már túllépte a kínálatot, ami ahhoz vezetett, hogy értéke alacsonyabb az arany áránál. Így elérhetőbbé válik a kisebb beruházók számára is.
A tudományos tanulmányok szerint, viszont a fennmaradó ezüsttartalékok kitermelésére már csak 27 évig van mód és lehetőség.
Az elkövetkezendő időkben arra kell számítani, hogy jelentősen csökkeni fognak az ezüst tartalékai, így az értéke tovább nő.

Ezüsttömb

Az ezüst árát sok minden határozza meg. Többek között az ipari felhasználás változásai, valamint az új ezüst lelőhelyek felfedezése. Ezen kívül is sok minden befolyásolhatja az ezüst árának ingadozását. Mindettől függetlenül hasznos és biztonságos befektetés azok számára, akik megtakarításukat, amely akár kisebb összeg is lehet, nemesfémben, például ezüstbe szeretnék elhelyezni.

Azért is szeretik sokan pénzüket, megtakarításaikat ezüstbe befektetni, mert alacsonyabb ára miatt, kisebb összegekért is vásárolható már. Viszont minél nagyobb összeget invesztálunk bele, annál nagyobb nyereséggel járó befektetésnek számíthat. Egyesek szerint az ezüst alulértékelt nemesfém a világon, de ugyanakkor robbanásszerű növekedés előtt állhat. Hatalmas mennyiségben kereskednek vele a New York-i árutőzsdén. Piaci árát Magyarországon a nemzetközi tőzsdei árak határozzák meg, elsősorban az osztrák Ögussa, és az olasz tőzsdék. Régebben a londoni tőzsde záró árát vették figyelembe.